1942-ben született Budapesten. Az ELTE BTK-n pszichológusként és magyar-lélektan szakos tanárként diplomázott, majd filozófiai fÅ‘iskolát végzett. Dolgozott a Péterfy Sándor u. Kórházban, a Magyar Posztógyárban, a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézet – Társadalomtudományi Intézetében, az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjánál, majd vezetÅ‘ pszichológusként a Csepel Autógyár Ergonómiai Laboratóriumában és a Psychotest Lélektani Laboratóriumban.

ÉrdeklÅ‘dési területe: pszichoterápia, szociálpszichológia-pszichoszociológia, filozófiai és esztétikai (művészet)lélektan

 

KezdeteimtÅ‘l az az egyetlen, fÅ‘ dolog izgatott, amit ember és társadalom, ember és világa kölcsönhatásának nevezhetünk, a „kívül és a belül” egyszerre és együtt. Mögötte persze az egységes emberkép, természetesen belsÅ‘ ellentmondásaival, vagy fordítva, az ellentmondásos ember, amint a mélybÅ‘l egységre való igénye s valódi egysége a felszínre tör, diszciplínák sziklás buktatóit között a DISZCIPLÍNÁT kerestem, amely ezt megjeleníti. Ez az egységes, közös gondolati alap sejlik föl esszéim, pszichológiai, filozófiai-esztétikai, nyelv- és irodalomtudományi tanulmányaim mögött.