ElÅ‘fordulhat, hogy az embert úgy kínozza a honvágy a hazája iránt, hogy közben benne él; mert érzi, ez a haza nem esik egybe azzal a hazával, amelyben csakugyan élni lehetne. Otthonról hazavágyni pedig sokkalta kilátástalanabb, mint távoli helyekrÅ‘l, ahonnét a távolságnak hála, úgy tetszik, az otthon körvonalazható alakokkal, emlékekkel és megfeleltethetÅ‘ házaknak, vizek szagának, dombok vonulatának.
Nacsinák Gergely András Kassák Lajos versérÅ‘l
Tovább a cikkekhez »1954-ben született. 1976-ban Egerben matematika-rajz tanári, 2007-ben a KLTE néprajz szakán etnográfusi diplomát szerzett. Ãltalános és középiskolákban tanított, jelenleg a Kölcsey Ferenc Református TanítóképzÅ‘ FÅ‘iskola művésztanára.
KépzÅ‘művészként tagja a MAOE festÅ‘-szakosztályának, az MKISZ-nek, a Magyar FestÅ‘k Társaságának illetve a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének.
Önálló kiállításai voltak Németországban és Svájcban, csoportos kiállítások keretében sok helyszínen mutatták be munkáit Japántól Mexikóig.
Díjakat kapott a Debreceni Tavaszi és Å‘szi Tárlatokon, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen, az MKISZ országos kiállításán 1994-ben, Przemysl-ben, Lengyelországban az Ezüst Négyszög Biennálén 2000-ben. Debrecenben Holló László-díjat (2000) és Csokonai-díjat (2004) kapott.
Versei 2004-tÅ‘l jelennek meg a Ligetben, de publikált a Parnasszus, a Magyar Napló és a Spanyolnátha (web) oldalain is.
Â
A költÅ‘k esélye
(Adalék Brodie jelentéséhez, Borges-nek ajánlva)
Az esti pillanatban, amikor az idegen tüzek újra
kigyúltak a szemekben, sötét lépcsÅ‘házak elreteszelt
ajtajai mögött (idegen világok rossz elÅ‘érzete
sejlik fel így primitív találkozások aggasztó
mozdulataiban), és az elhasznált redves deszkákon
átszűrÅ‘dtek a vacsorazajok: indulatszavak, edénycsörgés
meg a leplezetlen gyanakvás jólismert szignálzenéi,
félreérthetetlenül jelezve, hogy ismét beállt a kiszámíthatatlan
ritmusban visszatérÅ‘ idÅ‘szak, mikor a szent borzalom
elhagyja a várost, a kültelki bozótosok menedékébÅ‘l pedig
elÅ‘merészkednek a költÅ‘k, hogy immár életveszély nélkül
keressék megint embertársaik közelségét, elvegyülve
néhány órán át az éjszakába hajló utcák egyre gyérülÅ‘
sokaságában -, az aljasság és a bűn városszerte
hirtelen és átmenetek nélkül nullára csökkent.
Â

Két kép az álom (versek). Magánkiadás, 2000.
Rajzok, kollázsok, assamblage-ok (képzÅ‘művészeti katalógus). Magánkiadás, 2002.
Â