Tahiban született 1943-ban. 1967-ben az ELTE-n végzett mint biológia-kémia tanár, 1998-ban ugyanitt szerzett neveléstudományi PhD-t. Munkahelyei: 1967–1972: Egészségügyi Szakközépiskola, 1972-1977: Országos Pedagógiai Intézet, 1977-2006: ELTE TTK FÅ‘isk. Kémia Tanszék (és jogelÅ‘djei), 1994-1996: PHARE projekt vezetÅ‘je. Jelenleg nyugdíjas. Szakmai területei: a környezeti nevelés elmélete és gyakorlata; a biológia és kémia tanításának módszertana; a természettudományok tanításának nyelvészeti kérdései.


„Akár szeretjük, akár nem, az ember kiemelt helyzetű lény. Olyan léptékű és olyan jellegű tevékenységet folytat, amely minÅ‘ségileg kiemeli a többi élÅ‘lény közül. A kiemelt helyzetbÅ‘l elméletileg kétféle következmény származhat: kiemelt jogok és kiemelt kötelességek. El kell ismernünk, hogy – legalábbis az utóbbi évszázadokban – az ember a maga kitüntetett helyzetét a gyakorlatban úgy élte meg, hogy kiemelt jogokat követelt és érvényesített magának. Itt az ideje, hogy belássuk: csak az a viselkedés etikus, amely a kiemelt helyzetet nem elÅ‘jogok megszerzésére használja, hanem fokozott kötelességként éli meg.”

 

A szerzÅ‘ blogbejegyzéseihez kattintson ide.