ElÅ‘fordulhat, hogy az embert úgy kínozza a honvágy a hazája iránt, hogy közben benne él; mert érzi, ez a haza nem esik egybe azzal a hazával, amelyben csakugyan élni lehetne. Otthonról hazavágyni pedig sokkalta kilátástalanabb, mint távoli helyekrÅ‘l, ahonnét a távolságnak hála, úgy tetszik, az otthon körvonalazható alakokkal, emlékekkel és megfeleltethetÅ‘ házaknak, vizek szagának, dombok vonulatának.
Nacsinák Gergely András Kassák Lajos versérÅ‘l
Tovább a cikkekhez »1937-ben született Homokszentgyörgyön, 1952-tÅ‘l Budapesten él. 1965-ben magyar szakon végzett az ELTE-n, ekkor jelent meg elsÅ‘ könyve. Pedagógiai újságíróként, szerkesztÅ‘ként dolgozott. Verset, novellát, esszét, meséket írt. 1988-tól a Liget, 2008-tól a SzitakötÅ‘ szerkesztÅ‘je.
A szerző honlapja: http://horgas.org
Â
A kalimpáló szonett
Â
Ami rezgÅ‘ jelenségben lebeg,
megszilárdult tartós gondolatban.
(Goethe)
Â
Járok benne keresztül-kasul, szabad
akármit kimondanom: „hüppög a nyár“,
„rázza megfakult pikkelyeit a nyír“,
„halforma felhÅ‘ sárga égbe harap“.
Száraz fű zörög. Szamárfület mutat,
visít a szél, s a földbÅ‘l gyúrt horizont
mögé zuhan a félkész szonett, viszont
ezüst szögön (így akarta?) fönnakad,
kalimpál: „Segítség!“ Az is én lennék?
Pingált zenék mindennapi értelmét
szétbogozni vagy össze – próbálkozom.
Elgondolom, hogy rezgÅ‘ tájképeim
élnek, szavakba szilárdult énjeim.
Beütök egyet (vagy ki) laptopomon.
Â