ElÅ‘fordulhat, hogy az embert úgy kínozza a honvágy a hazája iránt, hogy közben benne él; mert érzi, ez a haza nem esik egybe azzal a hazával, amelyben csakugyan élni lehetne. Otthonról hazavágyni pedig sokkalta kilátástalanabb, mint távoli helyekrÅ‘l, ahonnét a távolságnak hála, úgy tetszik, az otthon körvonalazható alakokkal, emlékekkel és megfeleltethetÅ‘ házaknak, vizek szagának, dombok vonulatának.
Nacsinák Gergely András Kassák Lajos versérÅ‘l
Tovább a cikkekhez »
Manet: A Folies-Bergère bárja nyomán
Â
Â
Mint a kandiscukorra öntött kávénál,
úgy jön meg ennek is az íze, utólag.
A záró korty szinte már szirup.
A döntés rajtad áll − s rád tapos:
Â
Kávé leszel vagy cukor? Vagy elálló,
csészét nem tartó kisujj? Dönts hamar!
Gyorsan! Most! Mert az idő megelőz,
és se hab, se szaharin, se múló gÅ‘z,
Â
csak a zacc a fÅ‘zÅ‘ alján;
s többé már semmi hecc, bár a számla
ott vár az asztal lapján: vendég, fizess!
Â
A szervízdíj itt a nézÅ‘nek is jár,
mielÅ‘tt − dob a nem létezÅ‘ tortán −
jön a megkésett maflás.
Â
Â